Szülői sarok

Szobatisztaság - Hogyan szoktassuk le a gyereket a pelenkáról? Óvónő tanácsai

Honnan lehet tudni, hogy érett-e már a gyerek a szobatisztaságra? Mi a jelenlegi felfogás a szobatisztaság kapcsán? Miért nem szabad erőltetni, és mit érdemes kerülni? Óvodás lesz, mégsem szobatiszta? 20 hasznos tipp a pelenkáról való leszoktatáshoz!

A szobatisztaság valamikor 2,5-3 éves kor között következik be, de akkor aztán meglehetősen gyorsan. Ha jól időzítünk, akkor egy-két hét alatt szobatisztaságra szoktathatjuk a Kicsit. Ezzel szemben a tanulási idő sokáig is elhúzódhat, főleg akkor, ha a kisgyermek valójában még nem áll készen a szobatisztaságra.

Jelek, amik a közelgő szobatisztaságra utalnak
Valamikor 2 éves kor környékén kezdik a gyerekek észrevenni, hogy "valami történni fog". Előfordulhat, hogy néhány másodperccel előbb közlik is, hogy éppen már pisilés-kakilás folyamatban van. Ilyenkor már nincs idő a kisbugyi lehúzására, és a bili előkészítésére, mindenesetre ezt már jelzésértékű folyamatnak kell tekinteni.
Egy másik módja annak, hogy megállapítsuk, hogy elérkezett-e az idő a szobatisztaságra, ha napközben többször is megvizsgáljuk a gyermek pelenkáját. Ha azt találjuk, hogy a pelenka bővebb folyadékbevitel után is sokáig száraz marad, akkor ez annak a jele, hogy az önkéntes szabályozástól már nincs messze.
A szobatisztaságot nem szabad erőltetni
A legtöbb gyermeknél előbb következik be a széklet feletti kontroll a vizeletürítés kontrolljánál, egyszerűen azért, mert a székletet könnyebb visszatartani. Ez nem minden gyereknél következik be feltétlenül így.
A szobatisztaság utolsó fázisa mindig a megbízható éjszakai szárazság, vagyis ha a gyermek nappal már megbízhatóan szobatiszta, ez még nem jelenti azt, hogy éjszakára nem kell egy ideig még pelenkában altatni.
Szobatisztaságról akkor beszélhetünk, ha a gyermek képes arra, hogy akaratlagosan működtesse a széklet- és a vizeletürítését, mind nappal, mind éjjel. 

A vizeletürítés szabályozása magától alakul ki, a székletürítést azonban gyakoroltatni kell. Nagyon fontos, hogy semmiképpen sem szabad erőltetni, siettetni a folyamatot, ugyanis különösen a nagydolog esetében akár életre szóló zavarokat is okozhatunk vele.

Freudi megközelítés – miért nem szabad erőltetni?
Sigmund Freud kutatásai rávilágítottak arra, hogy mennyire fontos a szobatisztaságra nevelés helyes megközelítése. A kisgyerek ugyanis hamar rájön, hogy a kaki és a pisi az ő személyes produktuma, ami a felnőttek által uralt világban az ő "fennhatósága" alá tartozik, így szüleitől való függetlenedési törekvéseinek jó eszköze lehet. Ha a szülő erőszakkal próbálkozik, a gyerek kétféle reakciót mutathat:
- vagy visszatartja,
- vagy meglepetésszerűen ott végzi el a dolgát, ahol éppen rájön.
A kétféle reakcióból felnőttkorra kétféle személyiségtípus alakulhat ki. A visszatartó felnőttként kínosan pedáns és nett lesz, míg a "széthagyó" szétszórt és rendetlen.
Dr. Spock előkészületi tanácsai
7-8 hónapos kor körüli előkészületek
Nem számít új elméletnek Dr. Benjamin Spock tanácsa a kisgyermekek szobatisztaságra neveléséről: a bilire szoktatás elkezdhető már akár 7-8 hónapos korban is, amikor a gyerek már stabilan tud ülni. Ennek az az előfeltétele, hogy a baba mindig azonos időben (pl. reggeli után) végezze a dolgát. Kétségtelen előny, hogy a baba így hozzászokik a bilihez, bár miután maga az inger -mint testi jelzés- még csak később tudatosul benne, ilyenkor még nem beszélhetünk valódi szobatisztaságról.
12-18 hónapos kor körüli előkészületek
Ahogy múlik az idő, 12 és 18 hónapos kor között - Dr. Spock javaslata szerint- már célszerű elkezdeni a bilire szoktatást elsősorban azoknál a gyerekeknél, ahol viszonylag kiszámítható, mikor végzik a nagydolgukat. Ebben a korban azonban fokozottan számolni kell azzal, hogy a kisgyerek a bili tartalmát saját produktumának tekinti, büszke rá, esetleg odaajándékozza a szülőnek. Előfordulhat az az eset is, hogy éppenséggel nem akarja odaadni a produktumot a mamának - ez akár odáig is fokozódhat, hogy a gyerek inkább visszatartja, és székrekedést kap. Ez a lelki okokra visszavezethető székrekedés egyik formája.
18-24 hónapos kor körüli előkészületek
18 és 24 hónapos kor között már a gyerekek észreveszik testük jelzését, és néhány percre esetleg abba is hagyják a játékot, kényelmetlenül érzik magukat kakis pelenkában. Ez az az életkor, amikor a kisgyereket elkezdi zavarni a "piszok" más formája is, például az, ha sáros lesz a keze. Ez az az életkor, amikor már mindenképpen tanácsos elkezdeni a szobatisztaságra nevelés türelmet és kitartást igénylő folyamatát - mondja Dr. Spock. Azok a gyerekek, akik már oda tudnak figyelni a székelési ingerre, hamar tudják azonosítani a pisilés közeledtét is.
A mostani felfogás: szobatisztaság 3 évesen
A liberális elveket valló nevelési tanácsadó könyvek arról írnak: minden gyerek automatikusan lesz szobatiszta 3 éves kora táján, így a folyamatot kár siettetni. Onnan ismered fel, hogy a gyermeked már alkalmas a szobatisztaság megtanulására, hogy a Kicsi érdeklődni kezd a szülők, idősebb testvérek wc-használati tevékenysége iránt. Amikor azt tapasztaljuk, hogy a gyermek is kezd érdeklődni a kakilás-pisilés felől, érdemes akkor megvásárolni az első bilit, és mintegy játékszerként bevezetni a gyermek mindennapjaiba.
Tippek a szobatisztaságra neveléshez, bilire szoktatáshoz
A bilire való szoktatása nem nehéz feladat, de mindenképpen felkészülést igényel a szülő és a gyermek részéről. Íme néhány tipp, hogyan lehet felkészülni a bilizés nagy fejlődési lépésére. Mindenki eldöntheti, mit fogad meg belőle, és mit nem - elsősorban saját gyermeke fejlődéséhez igazodjon!
1. Az anyuka is álljon készen
Nem csak a gyereknek, hanem a felnőttnek is készen kell állnia rá. Csak akkor kezdjünk bele, ha kellő türelmet és energiát érzünk saját magunkban is.
2. Nyugodt időszakban kezdjük
Nyugodt, kiszámítható napokra tervezzük a bilire szoktatás indítását. Minden olyan időszak, amikor vendégeket várunk, sok munkánk van, vagy nyaralni megyünk - túlságosan zűrösnek bizonyulhat. A hosszú hétvégék, amikor otthon marad a család, ebből a szempontból ideálisak.
3. Bili vagy szűkítő?
Kérdezzük meg a kisgyerektől, hogy bilit szeretne-e inkább, vagy wc-szűkítőt? Sok kisgyerek megrémül a vécétől, fél, hogy beleesik, aztán eltűnik a vízben. Nem kényelmes a vécé, ha nem ér le a lába a csemeténknek, és ráadásul bizonytalannak is érzi a helyzetét.
4. Elmagyarázni, hogy mi történik
Magyarázzuk el, hogyan kell végezni a dolgokat! Az elején mondjuk el, hogy a pisit és a kakit a bilibe kell juttatnia, ha érzi, hogy jön, elég hosszú ideig vissza kell tartania ahhoz, hogy eljusson a biliig, üljön rá, és ott engedje el.
5. Motiválás
Meséljük el a gyerkőcnek, miért jó neki, ha megtanul bilizni: nincs több pelenkakiütés, nem kell pelenkacserével bíbelődnünk, és mindenekelőtt nagyon jó dolog tisztának és száraznak lenni. Beszéljünk a bilizésről úgy, mint fejlődésének fontos állomásáról.
6. Mit ne mondj
Soha ne tegyél undorra vagy szégyellnivalóra utaló megjegyzést vagy gesztust azzal kapcsolatban, ami egyszerűen az élet természetes ténye.
7. Utánzás
Néha vigyük magunkkal a gyermeket a wc-re. Magyarázzuk el, mi történik, mire jó a vécépapír, és mutassuk meg utána, hogyan mosunk kezet. Ha megfelelő módon készítettük fel, két dolgot tanítunk meg neki egyszerre: a szobatisztaságot és a higiéniát.
8. Otthoni és utazó bili
Emellett szerezzünk be két bilit: egy otthonit és egy úti bilit. Mindkettő legyen feltűnésmentes és dísztelen - ez nem trónszék és nem is játék. Az egyiket vigyük magunkkal, így a gyermekre elég egy alsónadrágot vagy egy bugyit adnunk. A gyerekek általában végtelenül lelkesek, ha pelenka nélkül mehetnek el otthonról. A mintás, rajzfilmfigurás bugyik pedig különösen izgalmasak.
9. Ha bepisilt
Ha bepisil, ne húzzuk le róla azonnal a bugyit! Hadd tanulja meg, hogy ha nedves, az kellemetlen, és ezt meg kell próbálnia elkerülni.
10. Pelus helyett
A szoktatás folyamán könnyen levehető, gumis derekú nadrágot adjunk a gyermekre.
11. Jelzésekre figyelni
Mindig figyeljünk a jelekre, amelyek arra utalnak, hogy ki kell mennie (például a pisilőjét markolássza). Naponta többször is, akár százszor is kérdezzük meg tőle, hogy kell-e pisilnie, ráül-e a bilire, utóbbi pedig mindig legyen kéznél, de soha ne a tévé előtt: széknek fogja hinni, és elfelejti majd elvégezni a dolgát.
12. Dicséret
Ha sikerül a bilibe pisilnie vagy kakilnia, örüljünk és dicsérjük meg, a sikerhez ugyanis állandó megerősítés kell.
13. Játékos magyarázat
Használjunk babákat, plüssfigurákat! Játsszuk el a babával, hogy "a baba bele fog pisilni a bilibe". Pelenkázzuk be a mackóját, majd "nőjjön fel" a mackó is, és hordjon innentől bugyit.
14. Wc-papír guriga
Nyomjuk össze a vécépapír gurigát, ha totyogós gyermekünk előszeretettel tekeri le, miközben a vécén üldögél. Ha a gurigát szétlapítjuk, nem fog olyan gyorsan letekeredni a papír, így sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat.
15. Öltözék
Adjunk a gyerekre olyan ruhát, amit könnyen le tud venni magáról, ha úgy érzi, sürgető dolga akadt. Így elkerülhetjük a kudarcok egy részét, különösen akkor, amikor még nem tudnak időben elindulni.
16. Kézmosás
Mindig mosson kezet szappannal a kisgyerek, amikor feláll a biliről. Még akkor is, ha nem sikerült produkálnia. A megfelelő szoktatás később is elkíséri, és hasznára lesz.
17. Wc-öblítés
Vannak gyerekek, akik megijednek a vécé öblítés hangjától. Ha a mi gyerekünk is közéjük tartozik, húzzuk le a vécét akkor, amikor a gyerek nincs ott.
18. Megerősítés
A legfontosabb: folyamatosan biztassuk, dicsérjük, mondogassuk, hogy nagyon büszkék vagyunk rá, mert már milyen nagyfiú, nagylány, hogy már nem pelusos, hanem bilibe, wc-be végzi a dolgát!
19. Félelmek
A kisgyerek a kialakuló birtoklási tudatát kiterjeszti a kakira, pisire is, így valóságos félelemérzet alakul ki benne, hogy azt elveszíti. Szakemberek azt tanácsolják, hogy a bilit mindig akkor ürítsük ki, amikor a kisgyerek nem látja.
20. Wc-fellépő
A vécére szoktatásnál tegyünk a vécé elé egy kis fellépőt, hogy leérjen a Kicsi lába ülés közben is, és gyermekülőke is legyen a közelben, az megkönnyíti a felnőtt vécé használatát.
Ne büntessük, ha mégis bepisil vagy bekakil!
Minden gyereknél előfordul, hogy egyszer-kétszer bepisil vagy bekakil. Az ilyen "baleset" többnyire akkor történik, ha a Kicsi nagyon izgatott, vagy valami túlságosan eltereli a figyelmét a testi szükségleteiről. Ilyenkor a gyerek nagyon letörik, éppen ezért ne csináljunk nagy ügyet a dologból. Kezeljük az eseményt nyugodtan és tárgyilagosan: mondjuk el, hogy ilyesmi bármikor előfordul.
Ha azt mondja, hogy ki akar menni, akkor ki akar menni. Vegyük komolyan, és ne várjuk el tőle, hogy sokáig visszatartsa, mert nem képes rá.
Mi van akkor, ha éjszaka történik baleset? Az ágybavizelés gyakran annak a jele, hogy túl korán vettük le éjszakára a pelenkát. Sorozatosan száraz pelenkával kell ébrednie, mielőtt az esti pelenkázás elmaradhat. Az ágybavizelésnek azonban lelki okai is lehetnek, vagy valamilyen érzelmi zavar. Van gyerek, akinek már az is elég, hogy idegen ágyban kell aludnia, de a kistestvér érkezése is előidézhet éjszakai bepisilést.
Soha ne büntessük, mert ez nagymértékben visszaveti ez irányú fejlődését, és mély megrázkódtatás is érheti emiatt, ami később érzelmi, lelki problémák kialakulását is okozhatja kisgyermeknél! Ezért finom érzékkel, diszkréten, szidás és büntetés nélkül kell kezelni minden ilyen estet!
Óvodás lesz és még nem szobatiszta, most mit tegyek!?
Sok szülő küzd ezzel a problémával. Felesleges ezen aggódni, mert a túlzott elvárás vagy az idő közelsége (pl. óvodakezdés) miatti görcsös siettetés káros hatásokat és számtalan elkerülhető problémát vethet fel.
• Bízzunk a gyermekünkben! Bármit is teszünk, bármennyire is siettetjük a szobatisztaságot, az akkor is a maga ütemében fog kialakulni, és ez minden gyermeknél más és más lehet.
• Minden gyerek előbb- utóbb szobatiszta lesz. Az óvó nénik, dadus nénik az oviban kezelik a "baleseteket", nem csinálnak belőlük ügyet. Átöltöztetik a gyermeket, gyakrabban küldik el a wc-re, ha szól, hogy pisilnie, kakilnia kell, midig kiengedik a mosdóba (alvás közben is!), segítenek a wc-használatánál, a popsi törlésben, kézmosásnál.
• Mindig tájékoztatják a szülőket a történtekről, a gyerkőc fejlődéséről, akár negatív, akár pozitív a változás.
• A többi gyermek jelenléte, a közösség ereje arra késztetik a kicsit, hogy ő is "úgy" tegyen, mint a többiek, ami ösztönzőleg hat rá - ebből következik, hogy kialakul a szobatisztaság, az igény a szobatisztaságra.
Tehát, kedves Anyukák és Apukák! Semmi ok az aggodalomra, csak legyetek türelmesek és következetesek!
Szerző: Nyeste Mónika óvónő

https://szuloklapja.hu/szobatisztasag-hogyan-szoktassuk-le-a-gyereket-a-pelenkarol.html<em>

Segitsegautizmus

segitsegautizmus.com

"Anya, a gyerekek honnan tudják, hogy mivel játszanak?"Ez volt az első saját, személyes megnyilvánulása A-nak 7 éves korában arról, hogy nem, ő egyáltalán nincs jól azzal, hogy az óvodában körbe-körbe járkál és tapsikol, néha futkos fel és alá, és véletlenül sem érint meg egyetlen játékot sem. Személyes és hiteles cáfolata annak, amit az óvónők addig gondoltak: "A. ezt szereti csinálni", "A. nem szeret (!) játszani". A nem autista gyerekek úgy másfél éves koruk körül egyszercsak fognak egy kanalat, és úgy tesznek, mintha ők etetnék anyát, vagy mintha ők ennének, esetleg "megetetik" a macijukat. A játéktelefonon "telefonálnak". Tudnak imitálni, és egy másik ember viselkedését érteni, azt vonatkoztatási pontként használni. Két éves kor után már nem szükséges játéktelefon, egy banán is megfelel, hogy felhívjuk a nagyit. A tárgyak és maguk a gyerekek is lehetnek bármik: medve, oroszlán, szuperhős, boltos, stb. A tárgyakat pedig könnyedén és kreatívan lehet helyettesíteni, egy faág lehet kanál, egy banán lehet telefon. Mindehhez azonban olyan készségek kellenek, amelyek túllépnek a szó szerinti értésen, a közvetlen konkrét észlelésen. Az autizmussal élő emberek jelentős többsége ezzel egész életében küzd. Miért kell ezzel foglalkoznunk? Miért fontos a játék, a szabadidős készségek? Miért nem elégedhetünk meg a passzív fel-alá futkosással, miért nem mindegy nekünk, hogy épít a legóból, vagy csak kiborítja a dobozból majd visszapakolja, miért baj, ha "ezt szereti" csinálni? - "Legalább ezzel elvan. - "Nyugalomban van, ha nem lenne jó neki, balhézna."- "Legalább ilyenkor boldog"- "Ha nem szeretné, nem csinálná". - "Ha játszani akarna, játszana, hát ott a sok játék",- "Annyi játék van, hogy ki se látszunk belőle, hozzá se nyúl egyhez se, nem akar. " - halljuk, látjuk, gondoljuk.., de ez nem más, mint a "tudja, csak nem akarja" csapdájának speciális változata: az "ezt szereti" tévhite. Visszatérve A-ra, a kérdése egyértelműen bizonyította, hogy ami kívülről az "elvan", "ezt szereti" látszatát keltette esetében(körbe – körbe járkálás tapsikolással és fel-alá járkálás), az valójában menekülés volt a bizonytalanság, a szorongás, a káosz és a választás képtelensége elől. (Ma is fel-alá járkálással nyugtatja magát túlterhelt helyzetekben, épp akkor kell aggódni, amikor más úgy láthatja "jól elvan a maga világában"). Azért fontos foglalkozunk a szabadidős készségekkel, mert sokan nem gondolják elsőre, de nagyon fontos életviteli készség. A szabadidő örömforrás, kikapcsolódás, feltöltődés, amire mindenkinek szüksége van. Gyermekkorban a szabadidős tevékenységek a kapcsolódás és együttműködés tanításának aranybányái lehetnek otthon is. Még ha csak azzal is, hogy melléülök, később bekapcsolódok, ha kockákat dobál, és ha egyet én dobok, egyet ő dob, egyet én dobok, egyet a kezébe adva ő dob.. ez már egy körforgásos interakció. A közös figyelem az alapja minden szociális tanulásnak. Nem adhatjuk fel azzal, hogy a gyermek "nem akar" játszani, de valóban nagyon nehéz lehet felkelteni az érdeklődést, vagy játékba vonni. Beválhat, hogy eleinte mi követjük a gyereket, mi is azt kezdjük csinálni és később csempészhetünk bele újdonságot, amikor már a közelség nem probléma. Pl. ha csak a mosógép forgódobja előtt ül és azt nézi, üljünk mi is mellé és nézzük. Később vihetünk egy buborékfújót, vagy egy könyvet, gombnyomásra mozgó, forgó játékot, stb. Ha a tevékenység érdekesnek bizonyul és kellőképpen motiváló, meglepően "könnyű" is lehet az interakció. Felváltva forgathatunk. Felváltva dobhatjuk a kockát a dobozba, és felváltva guríthatjuk le az autót a rámpán. "Te jössz, én jövök".A speciális érdeklődés felhasználása motiváló lehet. A. érdeklődésének fókuszában a sorompók voltak. Építettünk az udvarra egy sorompót, ami gyakran leengedődött előttem és ő átengedett. A távirányítós autóval, aminek otthon semmi értelme nem volt számára, egy kisforgalmú valódi, sorompóval ellátott vasúti átjáróban játszottunk. A sorompó, tilos-szabad jelzés analógiákat az életünk minden területére beépítettük. A közös élmények felkészítik a gyereket a társas szabadidőre, az együttműködés, kommunikáció, várakozás, önszabályozás tanulható természetes helyzetben, mindezek pedig elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy egy autista személy egy közösség tagjává válhasson. Ha a szabadidő passzív, ezeknek a kulcsfontosságú készségek fejlesztésének lehetőségeit nem aknázzuk ki. Miért nehéz az önálló szabadidő szervezés autizmusban?- az önálló szabadidő rengeteg választási lehetőséget és kezdeményezőkészséget és rugalmasságot igényel, amelyekre a végrehajtó funkciók miatt sok autista személy nem képes (amelyekről a "nem tudni más, mint nem akarni bejegyzésben írtam bővebben) - ha valaki nem képes dönteni a lehetőségek közül, akkor a passzivitásba vagy a már jól ismert ismétlődő tevékenységeibe fog visszatérni, ami biztonságot nyújt - a gyermek nem tudja, hogyan kezdjen bele a játékba, vagy hogyan tartsa azt fent- közös figyelem hiánya: nehezen követi a felnőtt útmutatásait, instrukcióit, vagy az együtt töltött játék során mutatott példát, ami megnehezíti az új szabadidős készségek utánzás általi elsajátítását.- nem tudja kifejezni, hogy elakadt, unatkozik vagy segítségre van szüksége, ami frusztrációt okoz, és a tevékenység abbahagyásához vezet.- a gyermek csak olyan tevékenységeket hajlandó végezni, amelyek megfelelnek a szenzoros igényeinek (pl. csak vizuális vagy csak mozgásos ingert adók). Kerüli azokat a szabadidős tevékenységeket, amelyek szenzoros szempontból kellemetlenek számára (pl. gyurmázás, ha taktilis túlérzékeny, vagy a zajos sportok).Ha a "ne zavarjuk, mert boldog" elvét követjük, megfosztjuk az autista személyt a fejlődéstől és a számára elérhető önállóságtól.Bár az ismétlődő viselkedések és a stimming természetesen önmagukban lehetnek megnyugtatók, ha teljesen ezek töltik ki a szabadidőt, elszigeteltséghez vezet, és megakadályozza a részvételt az aktív, közösségi tevékenységekben.A cél nem az, hogy megtiltsuk a kedvelt (akár ismétlődő) tevékenységeket, hanem hogy segítsük a gyermeket a biztonságos választás és kezdeményezés megtanulásában. A kulcs a vizuális struktúra és a kínálat korlátozása.Ne szóbeli kéréssel (és főleg ne elvont fogalmakkal) kérdezzük, hogy "Mit szeretnél csinálni?", hanem kínáljunk fel vizuálisan támogatott, korlátozott számú választási lehetőséget (pl. 2-3 tárgy vagy kép, amik olyan játékokat ábrázolnak, amelyekkel a gyerek tud játszani (már láttuk, nem csak gondoljuk, hogy tud). A "tudja, csak nem akarja" tévhithez hasonlóan, az "ezt szereti csinálni" címkézés is elrejti a valódi nehézségeket és megfosztja az autizmussal élőket a fejlődés lehetőségétől. Az aktív és minőségi szabadidőhöz vezető út nem az akarat kérdése, hanem a strukturált, vizuális támogatásé.

Felhasznált irodalom: Theo Peeters (1997): Autizmus - Az elmélettől a gyakorlatig , Kapocs Kiadó, Bp.Liz Hannah (2010): Te is tudod! Hogyan foglalkozzunk autizmussal élő kisgyermekekkel? , Geobook Kiadó, Bp #segitsegautizmus #autizmustévhitek #kapcsolódás #közösfigyelem #autizmusbarát #szabadidőskészségek